Pár évtizeddel ezelőtt egy új faj
jelent meg a városi környezetben. Felbukkanásuk mindenki számára ismert, többnyire
a nagy forgalmú fogyasztóközpontok közelében születnek, majd elszabadulva,
önálló éltre kelve elkezdődik saját történetük. Némelyek a szülőhelyük
közelében maradnak, de többen hosszú kalandos útra indulnak vagy az ember
szolgálatába állnak. Ekkor már minden egyed saját személyiséggel bír. A könnyű,
szinte testetlen lények önálló
lelkekként kezdenek élni.
Mozgásuk mindenféle szabályosságot
és ismétlődést nélkülöz, így az élő organizmusokkal azonos jellemzőket
mutatnak. Tanulmányozásuk örömteli feladat, szemlélésük során változatos koreográfia tárul elénk. Szárnyaló táncukban könnyű észrevenni
a szabadság metaforáját.
A lelkek a létezés és a vízió
határán lebegnek. Az anyagtalanság és a megfoghatatlan könnyedség jellemzi lényüket,
melyet a szél tölt meg élettel. A
szél, mely önmagában soha nem látható, mindig csak a következményeit
érzékeljük: a fák lombjának suhogását, az arcunkat simogató fuvallatot, a borzolódó vízfelületet, az összekócolódó
hajat, a meglibbenő szoknyát, stb.
A Ploubuter Park az újonnan felfedezett faj vizsgálatát szolgálja. Kialakítása
az egyedek természetes környezetben történő megfigyelésén alapul. A lelőhelyük és
az emberhez való viszonyuk alapján rendszerezett egyedek igen változatos képet
mutatnak a vadon élőktől a fogságba esett vagy domesztikált változatokig, a magányosoktól
a csoportosan élőkig, a vad egyedektől az ember közvetlen közelségében élőkön
át a mesterségesen szaporított alfajokig.
Ez alkalommal a Duna-part
légáramába telepített kontrollált megfigyelőhelyen vizsgálhatjuk a lelkek
csoportos viselkedését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése